![]() |
. | ![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
"Hol a fesztiválok helye a magyarországi filmes térképen?"![]() Április 4-én, szombaton a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál adott otthont annak a szakmai beszélgetésnek, ahol a magyarországi filmfesztiválok vezetői számoltak be rendezvényeik pillanatnyi helyzetéről.
A kerekasztal résztvevői voltak Bíró Tibor és Madaras Péter, a miskolci Cinefest ˗ Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja képviseletében, Gyimesi Kinga a pécsi Moveast Nemzetközi Filmfesztivál ügyvezető igazgatója, Hartyándi Jenő a győri Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál, Liszka Tamás az Anilogue, Mikulás Ferenc a Kecskeméti Animációs Film Fesztivál (KAFF) vezetője, valamint a házigazda Horváth György, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója. A beszélgetés moderátora Varga Balázs volt.
A vezetők röviden bemutatták rendezvényeiket, majd arra a jelenségre reagáltak, hogy a moziba járók száma egyre csökken, miközben gomba módra szaporodnak a fesztiválok. Mi ezeknek a rendezvényeknek a viszonya a mozi- és forgalmazási színtérhez, és kell-e a reflektálniuk a nézőszám csökkenésére? A fesztiválok között van, amelyik elsősorban azokat a filmeket akarja eljuttatni a nézőkhöz, amelyek amúgy nem lennének láthatóak (KAFF, Titanic), és van, amelyik helyi filmínyenc-réteg kialakítására törekszik, tehát próbál olyan embereket is becsalogatni, akik korábban esetleg nem érdeklődtek a filmkülönlegességek iránt (Cinefest). Az Anilogue többek közt „belső szélesítésre” törekszik: azok a nézők, akik bizonyos fajta animációs filmek iránt érdeklődnek, gyakran nyitottak másra is, amit a fesztivál ismertet meg velük, így egyre több programon vesznek részt. Van, ahol számít a helyi jelleg ˗ a Cinefest igenis épít azokra a nézőkre, akik a kifejezetten miskolci vonatkozású filmekre kíváncsiak ˗ de az Anilogue-ot például már nem csak Budapesten, hanem Bécsben is megrendezik. A felmerült problémák legsúlyosabbikai tagadhatatlanul a finanszírozási kérdések voltak, beleértve a városok, az MMK és az NKA támogatását, valamint a forgalmazó cégek válságát. A fesztiváligazgatók egyetértettek abban, tarthatatlan, hogy a kuratóriumok még mindig megkérdőjelezik a filmes fesztiválok fontosságát, és a támogatásért egyre jobban kell küzdeni. Mikulás Ferenc elmondta, a KAFF például sokkal erősebb városi támogatást élvez, mint szakmait, de az eredeti elképzelésnek amúgy is fontos része volt, hogy a várost is segítsék a rendezvénnyel. Gyimesi Kinga ezzel szemben arról számolt be, hogy a Moveast leginkább a helyi közönségre épít, viszonylag kevés vendégük van, nem is kapnak közvetlen támogatást a várostól, ami azért is probléma, mert ha egy rendezvényt a saját városa nem támogatja, akkor milyen alapon várhatná el más fórumoktól, hogy ezt megtegye. Hartyándi Jenő szerint viszont alapvetően a fesztivál támogatja a várost, és nem fordítva. A Mediawave civil kezdeményezésre jött létre, de természetesen nagy örömmel fogadnák a város támogatását. Horváth György arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre több forgalmazó cég szűnik meg, feladataik egy része pedig a fesztiválokra hárul. Ezek a rendezvények nagyon jó PR-t tudnak hozni egy hamarosan forgalmazásba kerülő filmnek, kivált, ha még külföldi vendégeket is meg tudnak hívni, így a forgalmazó helyett a fesztivál reklámozza a filmet. A Mediawave igazgatója szerint is a fesztiválok végvár-jellege dominál; a legnagyobb probléma, hogy a fiatalok „mintavételesen állnak a kultúrához”: a partizó és internetező kultúra jellegzetessége, hogy a zenei vagy mozgóképes produkcióknak már nem kell, hogy legyen eleje, vége és közepe, mert az emberek mindenbe csak bele akarnak kóstolni. Hartyándi szerint nem csak a mozi, de általában a kultúra is súlyos válságban van, és már csak a nagyon művelt, fiatal- és középgenerációs nézőkre lehet számítani. Horváth György hozzátette, ma már a kultúrafogyasztásnak semmilyen más alkalommal nem lehet olyan ünnepélyes és elmélyült formája, mint a fesztiválok programjain. A végvár-szerep tehát egyre kiemeltebb, ennek erősítéséhez pedig lokális-, média- és szakmai támogatásra lenne óriási szükség. A kérdés az, hogyan lehetne még jobban kommunikálni, hogy a fesztiválok igénylik ezt a segítséget. További híreink![]() |
« Március 26.-Április 5. »
![]() ![]()
![]()
![]() . |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kapcsolat » | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||