A 18 éves Elisha Buchenwaldban veszítette el a szüleit. Kiszabadulása után egy segélyszervezet táborában próbál testben és lélekben újra megerősödni. Itt keresi föl Gad, és arra kéri, lépjen az izraeli állam alapítói közé, harcoljon az angolok palesztinai uralma ellen. Társai lopott egyenruhában fegyvert akarnak szerezni egy támaszponton. Egyiküket, David Ben Moshét elfogják, és halálra ítélik. Gad úgy dönt, hogy az erőszakra erőszakkal válaszol. Az osztag foglyul ejt egy angol kapitányt, és a Szabadság Hangja nevű illegális rádióadójukon bejelentik: amennyiben kivégzik Davidot, ők is megölik John Dawsont a megadott időben: másnap hajnalban. A szomorú feladat Elishára hárul. A fiúban súlyos lelkiismereti válság dúl: szabad-e vérrel beszennyezni a kezét, jogos lehet-e – bármilyen okból – meggyilkolni egy embert? Ráadásul ártatlant, aki éppúgy áldozat, mint a gázkamrában elpusztult rokonai... A hosszúra nyúlt éjszaka önvizsgálattal telik el, mielőtt a fiatal zsidó katona megtalálja a megoldást erkölcsi dilemmájára.
Jancsó Hajnal című, francia-magyar-izraeli koprodukcióban készült filmje, amely a Béke Nobel-díjas Elie Wiesel 1960-as regényéből készült, 1986-ban versenyben volt az Arany Medvéért a Berlinalén. Csakhogy a film francia producere, Evelyne July nem fizette ki Elie Wiesel jogdíját – ahogy Jancsó honoráriumát sem –, és az író perre vitte a dolgot. Az ítéletnek megfelelően a film negatívját meg kellett semmisíteni, s ezzel magát a filmet „elpusztítani”. Az egyetlen létező és a MOKÉP által szinkronizált kópiája – francia filmként – 1988. december 8-án került itthon közönség elé.
A filmet bevezeti Báron György filmesztéta.
