„A város egyetlen helyszíne az időben bomlik ki, s az archív felvételek segítségével a történelem valóságos színpada lesz. Jancsó az általa forgatott képi kommentárok segítségével téríti el a filmet a hagyományos ismeretterjesztéstől, s közelíti a történelmi esszé felé. Nem igazítanak el feliratok az egyes képsorok alatt, a felvételek megőrzik saját hangjukat; továbbá a történelmi emlékezés nélkülözi a szoros kronológiát. A kétrészes film egyetlen jól felismerhető szerkesztési elve csupán annyi, hogy míg az első rész a tér „hivatalos”, addig a második inkább a „személyes” arcát mutatja, ám a kettő nehezen választható el egymástól. S néha nehezen választhatók el a téren zajló protokollesemények is, noha igencsak eltérő ideológiájú kurzusok parádéi sorakoznak egymás mellett.
A Hősök terének legfontosabb eleme a 20. századi magyar történelem tragikus iróniájának a bemutatása, méghozzá gyakorlatilag eszköztelenül, csupán a különféle korokban zajló események (ünnepségek, díszszemlék, koszorúzások) egymás mellé állításával. Jancsó filmjével azt sugallja, nem az ő látásmódja ironikus, hanem a történelmi hely és helyzet az. A téren zajló események, legyenek azok önmagukban különféle színezetű diktatúrák demonstrációi, avagy éppen az azokat lebontó kurzusok aktusai, ünnepeljék az „ellenforradalom” leverését, avagy gyászolják a forradalom áldozatait – így, egymás mellé sorakoztatva drámai erővel szembesítenek a 20. század magyar történelmével.” - Gelencsér Gábor: Apropó, Budapest
A filmet bevezeti Hirsch Tibor filmesztéta.
