A film párdarabja Az ölés aktusának, Joshua Oppenheimer hatalmas visszhangot kiváltó 2012-es dokumentumfilmjének, amelyben a rendező az 1965–66-os indonéz tömegmészárlások elkövetőivel játszatta újra saját életüket zsánerfilmek stílusában. A csend képe ezúttal az áldozatokat állítja a középpontba. Az elkövetőkkel forgató Oppenheimer filmanyagát látva egy család túlélő tagjai rájönnek fiuk gyilkosainak kilétére. A meggyilkolt fiú legifjabb testvére elszánja magát arra, hogy megtörje a túlélőket bénító csendet és félelemet, és szembenéz a gyilkosokkal – ezzel pedig olyasmit tesz, ami mindaddig elképzelhetetlen volt az országban, ahol még mindig a mészárlást elkövetők vannak hatalmon. A rendező: „Egy film nem lehet képes arra, hogy megváltoztassa az ország politikai térképét. De, akár a gyermek A császár új ruhájában, felszabadíthat egy teret, ahol az emberek végre félelem nélkül beszélhetik ki a nemzet legfájdalmasabb és legfontosabb problémáit. Ebbe az térbe érkezik meg A csend képe.”
Kísérő szakmai program:
Uránia mozi, április 10. (péntek), 18:30
Téma: Hogyan kutatja és teremti a múltat a dokumentumfilm? A film mint terápiás eszköz az utóbbi évek egyik legizgalmasabb vállalkozásában.
Beszélgetőpartnerek:
Dus Polett (zenész, bábművész, az Indonéz Művészeti Akadémia egykori hallgatója),
Kövecsi Anikó (a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál szervezője)
